A szerződések megfogalmazásának néhány alapszabálya

A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. 

A jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni.

Ha a szerződés létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni. 

Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésben, amelyet jogszabály rendez. A szerződés tartalmává válik minden szokás, amelynek alkalmazásában a felek korábbi üzleti kapcsolatukban megegyeztek, és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak. A szerződés tartalmává válik továbbá minden, az adott üzletágban a hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott szokás, kivéve, ha annak alkalmazása a felek között - korábbi kapcsolatukra is figyelemmel - indokolatlan volna.

Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.

A fentiek alapján - bár a jog törekszik a nem tökéletes szerződéskötések segítésére és azok elvi korrigálására - az írásba foglalt szerződések megfogalmazása és aláírása közben az alábbi néhány sarkalatos kérdés előzetes tisztázása hasznos lehet:

Ki, hol és mikor köt szerződést?

A szerződő felek és a szerződéskötés helyének, idejének a pontos meghatározása alapvető lehet, azaz az utólag nem vagy nehezen azonosítható ilyen jellegű adatok problémákat okozhat. A szerződéskötő és a szerződésben név szerint szereplő szerződő személy tényleges azonosságát vagy viszonyát (pl. képviselet esetében) is indokolt ellenőrizni.

Miről szól a szerződés?

A szerződés lényeges feltételeit mindenképpen a szerződésbe kell  foglalni, mert ezek nélkül a felek megállapodásának a ténye is kétségbe vonható.

Mi a tényleges vagyonmozgás?

A legtöbb vagyonjogi szerződésben a vagyonmozgások követhetősége, egyensúlya, mértéke és jellege alapvető kérdés lehet. Ha a szerződés nem tartalmazza egyértelműen a tervezett és/vagy a tényleges vagyonmozgást, ez komoly gondokat okozhat.

Mi az ellenszolgáltatás és mikor jár?

Mindegyik félnek érdeke az, hogy az ellenszolgáltatások, azaz a teljesítés fejében járó ellentételezések pontosan meg legyenek határozva, mert ezek hiányossága súlyos jogvitákhoz vezethet el. Fontos lehet az is, hogy a pénzbeni ellenszolgáltatás pontos összege, esedékessége, ideje, teljesítési helye vagy fizetési módja egyértelműen meghatározásra kerüljön. 

Rendelkezik-e a szerződő fél a teljesítéshez szükséges jellemzőkkel? 

Sok esetben érdemes már a szerződés megkötésekor azt tisztázni, hogy a másik fél az adott fedezettel, vagyontárggyal, képességgel, végzettséggel, felszereléssel stb. ténylegesen rendelkezik-e és ezt pontosan mi igazolja.

Mi történik akkor, ha problémák lépnek fel? 

Érdemes lehet az elszámolás mechanizmusát, a szerződés megfelelő teljesítésének ellenőrzését, a szerződés megszüntetését, a jogviták kezelésének módját előre meghatározni.

Érthető-e a felek akarata a megfogalmazás alapján?

Bár a magyar jogban az akarati elv érvényesül, de a túlságosan ellentmondásos, érthetetlen vagy az akarat kiderítésére alkalmatlan írásbeli megfogalmazások így is gondot okozhatnak. A megfelelően megforgalmazott, logikailag és szemantikailag egyértelmű szerződésszöveg sok problémát és félreértést megspórolhat a későbbiekben.

Meghatalmazás, megbízás, vállalkozás és munkaszerződés

A meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozat. Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi. A képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat.

Megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles. Ha a megbízás teljesítéséhez szerződés kötése vagy más jognyilatkozat tétele szükséges, a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja. A megbízott megbízási díjra akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el.

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (a mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles. A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. 

A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló. Munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat. Munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez. Munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. Ettől eltérően munkavállaló lehet – az iskolai szünet alatt – az a tizenötödik életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytat.

A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre. A munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. A munkaszerződést írásba kell foglalni.

A munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni, munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni, a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani és munkatársaival együttműködni.

A meghatalmazás tehát a képviselet létrehozatalának az alapvető módja, egy egyoldalú jognyilatkozat. 

A megbízás célja egy feladat (pl. egy ügy) gondos vitele, amely néha képviselettel is járhat. A megbízott nem munkát végez és nem munkavállaló, továbbá nem vállalkozó. Mindössze gondosan köteles eljárni a feladat ellátása során, azaz nem eredménykötelem terheli. Azonban ha az eredmény elmaradása neki felróható, akkor azért felel.

A vállalkozás célja egy fizikai eredmény (mű) tevékenység útján való megvalósítása. A vállalkozó tehát nem megbízott, nem csak gondosan lát el egy feladatot, hanem konkrét fizikai eredmény megvalósítása terheli.

A munkaszerződés célja munkavégzés előírása munkabér fejében, azaz egy adott helyen és időben való tartózkodást és rendelkezésre állást magába foglaló munkaviszony létesítése. Ez azonban nem megbízás, mert annál sokkal kötöttebb. A munkavégzés nem is vállalkozás, mert nem egy mű fizika létrehozására irányul kifejezetten, hanem általános, munkaidőben folyamatos rendelkezésre állásra és munkavégzésre.